Még ifjúi hév feszít,

titokban várod a csodát

a felemelőt, az igazit.

El nem csókolt csókok,

hamvában holt vágyak,

könyvek, mióta is várnak?

Elképzelt szobákban

baldachinos  ágyak,

hírnév, gazdagság, érem,

erről álmodtál rég,

vagy mégsem?

Megmászol egy hegyet,

gumifonálon lógsz, mint egy

csintalan pókgyerek.

Hol van az megírva

mikor, és mit kell tenni még?

Feszíti lelked a talán.

A tegnap nyűgje nem elég,

a holnap is kell!

Sandán méreget a jövő,

múltad, sajnálón nevet feléd.

A jelenben, ott van a lényeg!

Éld át a percet,

Bánja-e más, mi csak benned ég?

Ennyi lenne? Neked ez nem elég!

Jó voltál, na és?

Mindegy az már, rajtad nem segít.

Kínzod magad, mert nem tetted meg

mit tenned kellett volna már rég,

és a kor rád bélyeget vetít.

Pedig még ifjúi hév feszít.

Apor Kata az Irodalmi Rádió szerzője. Kaliczka Katalinnak hívnak. 1964-ben születtem. Romhány, a szülőfalum egy kis nógrádi település.…