A horizontra szakadt az összes felhő,
az ég azúrkékje feketén szenvedő.
Irtózatos mennydörgések közepette,
a ragyogó puszta fényét eltemette.

Cikázó villanások sejtetnek létet,
kirívón okoznak valódi félelmet.
Az erős szélvihar ide – oda kapkod,
magával sodorva a fanyar holnapot.

Kiterjedt vízfüggőny okoz fordulatot,
széjjel szórt jéggyöngyökkel gerjeszt haragot.
Szétroncsolja, ami az útjába kerül,
állhat a puszta tarolva, meztelenül.

A romhalmazokat karéjba sodrózza,
a rémület az embert is ostorozza.
Személyes, ordító hangját sem hallhatja,
védekezésre sem telik gyors fogalma.

Milyen hirtelen változik a valóság,
mint ahogy lerombolódhat a méltóság.
A természet is szánalmasan csak zokog,
amikor ráomlik a sok millió gond.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…