Gyermekként korlátok közé keveredtél,

hirtelen záródtak az ajtók előtted.

A kínszenvedés mókuskerékbe estél,

a gond árnyéka lebeg folyton fölötted.

 

Szüntelenül szűkült a lehetőséged,

a látószöged zsugorodásnak indult.

Zárva a múltat, született új törvényed,

a szokatlantól senki szíve nem vidult.

 

Egyhangúvá vált a szánalmas életed,

nem jöttek ábrándok, célok, új remények.

Egyre kisebbé formálódott a keret,

a világot egyetlen pontban vezérled.

 

Szorongat a semmi, határvonalat húz,

gondolom, szinte úgy érzed, belepusztulsz.

Olyan, mint aki kalitkában háborúz,

győztesként belőle sohasem szabadulsz.

 

A múlt és a jövő is csak egy vesztegzár,

amiből kikerülni már lehetetlen.

Benne az élet a valóstól messze jár,

az ember ebben teljesen tehetetlen.

 

Berozsdált lakat lakattal van lezárva,

a világ összes tudománya így hagyott.

Sóhajt a szív, milyen a lét meggyalázva.

Vajon hogy bírod, mit a sors neked adott?

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…