Sejtelmesen ült számára az állapot,

a részletekből oly keveset hallhatott.

Gyakran újra és újra izgult miatta,

azt sem tudta, kiben állhatna bizalma.

 

A gondolatai vadon vándoroltak,

a pompás, színes álmok elhalványodtak.

Megfakult arcát könny- függöny sűrűn lepte,

takarta, hogy senki sohasem leshesse.

 

Színtelen, monoton maradt az élete,

nem virágozhatott a képzelete se.

A lehetetlenbe folyt a törődése,

mint pataknak folyóként dicsőülése.

 

Egyszer előállt egy meseszép pillanat,

a tükörben megjelent a jóakarat.

Valóságos hírt hozott, csodálatosat,

megváltoztatta a rút szív-dallamokat.

 

Boldogan borultak egymásnak nyakába,

sírásból nevetés lett a váltás ára.

Minden letapadt érv most feloldozódott,

burkolt bánat helyébe öröm lopózott.

 

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…