Elvonult az áldatlan zivatar,
tiszta lett a lég, semmi nem zavar.
A hepehupás kőrengeteg közt,
a lezúduló víz ereket tört.

A csendből kirí a muzsikája,
ahogy rátalál az új világra.
Bátran simogatja a köveket,
szépségével vonza a tömeget.

Csodálják a habzó zuhatagot,
ahogy kecsesen alkot patakot.
A nap beleragyog a hullámba,
mint a szerelmes szív a szempárba.

A kép beforr az emlékezetbe,
elővenni gyakran akad kedve.
Az ábrándos lelket lenyűgözi,
összes gondját tudja nélkülözni.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…