Edit Szabó : Pipacsok között . Búzamező szélén virág, piroslón virít a határ, kék sejtelem benne rejlik, búzavirág kényeskedik. . Határ menti látogató, barnasága odavaló, lételeme erdő-mező, otthonában járkál egy őz ! . Figyelmesen tekint széjjel, magasra emelt fejével, agancsai ágaskodnak, kalász fölé magasodnak. . Körülötte pipacs díszlik, a szép testét kiemelik, meleg barna tekintete […]
Féknyúz és antifák birodalma. A világ egy hatalmas lávatengerré változott Fortyog, füstölög a légben égető pernye száll Féknyúz lángnyelvek a testünkre tapadnak Az élen szkafanderben antifák haladnak Az életünk mindenütt viviszekción esik át Igyekeznek a lelket kioperálni belőlünk Testünk többi része lélek nélkül elkorcsosul Ezzel biológiai létünk gyökeresen módosul A szeretet elillan az emberi földi […]
Valamikor nagyon régen, a sötétség lett úr a földgolyón. Mindent elborított, megfojtva az életet adó fényt. Sírtak az emberek, vonyítottak az állatok, s a növények riadtan bújtak vissza a föld alá. Nem volt menekvés a kegyetlen sötétség elől. – Én vagyok a világ ura – üvöltötte bele a semmibe. – Senkinek sem kegyelmezek. Elpusztítok […]
Falunknak a végén volt egy tó, és ebben a tóban lakott egy nagy zöld béka. Olyan nagy volt, hogy ember még nem látott hozzá hasonlót. Még a szomszéd községből is a csodájára jártak. Reggeltől estig jöttek az emberek békát nézni. A népszerűség nagyon tetszett a békának. Egész nap illegette-billegette magát, mint egy híres színész. Külön […]
Gyenge a nyelvem kifejezni azt, háborgó mélység, ami megszakaszt; bár minden szavam lelkemnek tükre, s nem halvány mása, mégsem él üdve. Megdermed lelkem, kedélyem vádol, csak illúzió, hogy félve ápol. Meggyőző kellék, börtöne ajkam. Hátramaradt rom, ennyi maradtam.
Edit Szabó :. Margaréta koszorú . Kék ég alatt zeng az ének, margaréták útra kélnek, fel a felhők tetejébe, koszorút fonnak köréje. . Fehér szirmok felragyognak, egész mindenséget fognak, napfény sárga bibéjüket vidámítja a fény tükre. . Szikra csillan, fény megvillan mindegyiknek nyitva szirma, viszi messze a szépséget, világ szeme legyen éhes ! . Legyen […]
Fény és a sötét, találkozott, összeölelkezett, Aztán a sötét orvul, fényeket durván felöklelt. Pendültek fény húrok, szóltak lélek dallamok, Mint tiszta szűz hó… olyan tiszták a szólamok. Hullhat ónos eső, vagy fehéres hó, fájhat a fej, mégis leszáll az est És a sötétség a maga feketeségével, mindent éjszínűre fest. Óh, éjszaka, ha eljössz közénk, a […]
