Gyenge a nyelvem
kifejezni azt,
háborgó mélység,
ami megszakaszt;
bár minden szavam
lelkemnek tükre,
s nem halvány mása,
mégsem él üdve.
Megdermed lelkem,
kedélyem vádol,
csak illúzió,
hogy félve ápol.
Meggyőző kellék,
börtöne ajkam.
Hátramaradt rom,
ennyi maradtam.
Szívembe zártam ezt a szép versedet.
Nagyon szépen köszönöm!