Mese a fiatalító masináról

Volt egyszer egy nagyon zsugori ember. Minden garast a fogához vert. Soha senkinek nem segített, pedig annyi pénze volt, mint a pelyva. A háza padlásán hét nagy vasládában tartotta a vagyonát. Minden vasláda tizenkét erős lakattal volt bezárva. A kulcsokat a nyakába kötött aranyzsinóron tartotta. Még a feleségének sem engedte kinyitni a vasládákat.

Az asszony gyakran próbálkozott pénzt kérni az urától, ha piacra ment bevásárolni.

–  Férjuram, kellene némi pénzmag. Megyek a piacra egy szép ludat venni a vasárnapi ebédhez. Vendégek jönnek, nem adhatok nekik kását.

Ilyenkor a férfi mindig ingerülten válaszolt, majdnem kupán vágta a feleségét mérgében.

–  Nincs egy fillérem sem. Mi vagyok én, bankár? Keress az asztalfiában! Bizonyára ott találsz annyit, hogy tudsz rajta venni egy szép, nagy ludat.

Az asztalfiából már réges-rég elfogyott a keservesen összegyűjtött kevéske pénz, amit a zsugori ember felesége innen – onnan spórolt össze.

Ezért az asszony kénytelen volt eladogatni személyes dolgait, amelyeket még hazulról hozott, amikor férjhez ment a zsugori urához.

Közben a padláson a vasládákban gyűlt a sok – sok pénz. Senki nem tudta mennyi lapul bennük. Hosszú időbe tellene, ha valaki meg akarta volna számolni.

Lassacskán a nő mindenét eladogatta, hogy legyen mit főzni, és ne haljanak éhen.

Évek jöttek, évek mentek. Egyszer csak mindketten megöregedtek. A nő még csak valahogyan beletörődött a sorsába, de a férfit ez nagyon bántotta. Még sokáig akarta gyűjtögetni a pénzt. Sajnos öregen már egyre nehezebben ment ez a munka. Szeretett volna újból fiatal lenni.

Egész nap azon törte a fejét, hogyan tudna megfiatalodni. Arra vágyott, hogy újból húszéves legyen. Semmi okosság nem jutott az eszébe.

Egyik nap a felesége meghallotta a piacon, hogy a városukba érkezett egy férfi, aki meg tudja fiatalítani az embereket. Ezt gyorsan elmesélte a férjének.

–  Férjuram, a városunkba érkezett egy csodatevő férfi. Az a fáma járja róla, hogy az öregeket képes megfiatalítani néhány réz garasért. Tán, mi is próbát tehetnénk nála.

A hír hallatán a férj nagyon boldog lett.

–  Megkeresem és megfiatalítatom magamat – mondta.

–  Mi lesz velem? – kérdezte az asszonyka ijedten.

–  Neked ilyen öregen is jó lesz. Nem kell szórni a pénzt haszontalan dolgokra. Hozd csak elő az asztalfiában rejtegetett pénzedet! Megyek és megkeresem azt a csodatevő embert. Ha akarsz, velem jöhetsz. Lásd két szemeddel, hogyan lesz egy vénségből újra fiatalember! – mondta vigyorogva a férje.

A feleség előkaparta az asztalfiából az elrejtett néhány garast, és elindultak a csodatevő emberhez.

Hamar ráakadtak, a városka főterén volt felállítva a sátra. Előtte hangos szóval hirdette a tudományát.

–  Hölgyek, urak, csak néhány garas, és öregből fiatalt varázslok a masinámmal. Tessék, tessék kipróbálni, nem bánják meg! A masina csodákra képes.

Az idősebb városlakók hitetlenkedve hallgatták a férfit. Senki nem merte kipróbálni a fiatalító kúrát. Az emberek csalást sejtettek, és nem hittek a férfinek.

Már éppen csomagolni kezdte a csodamasináját, amikor a kapzsi ember a feleségével megérkezett.

–  Talán csak nem menni készül a városkánkból?  – kérdezte a kapzsi ember.

–  Elmegyek a városkából, mert itt senki sem akar megfiatalodni. Pedig a szomszédos városban legalább száz öreg, aggastyánból újból húszéves lett. Úgy látszik az önök városkájában senki sem hisz nekem – mondta a férfi, és elindult, hogy a sátorban leszerelje a fiatalító masinát.

–  Várjon, mester, ha meg tudunk egyezni, akkor én szívesen kipróbálnám a masináját! – mondta a kapzsi ember. – Szeretnék megfiatalodni. Kapcsolja be, kérem, azt a masinát! Adok érte fél garast.

–  Fél garast? – nevette el magát a masina tulajdonosa. Ne nézzen bolondnak! A Krisztus urunk koporsóját sem őrizték ingyen. Ha kapok két garast, akkor beindítom a masinámat.

–  Túl sok – kezdett alkudozni a kapzsi ember. – Nézze, milyen jó vagyok magához! Itt van egy garas, ez is jobb, mint a semmi.

A csodatevő férfi igazat adott neki, és beindította a masináját, majd megkérdezte:

–  Ugye a kedves felesége is meg akar fiatalodni?

Erre a kapzsi ember hangosan felnevetett:

–  Nincs szüksége, hogy fiatal legyen. Még megtetszik valakinek. Öregen is ki tud szolgálni az urát. Csak engemet fiatalítson meg!

A csodatevő férfi furcsállóan nézett az öreg párra.

–  Ha, kend így látja jónak, hát legyen! – mondta, és belenyugodott, hogy úgysem tudja meggyőzni a kapzsi embert, majd nekiállt beindítani a masináját.

Még mielőtt beengedte volna a masinába a kapzsi embert megkérdezte:

–  Ugye, uraságodnál nincs semmi fémtárgy? Ha véletlenül lenne, akkor azt feltétlen kint kellene hagyni, mert nagy galibát tud okozni a bent lévőnek. Az nemhogy megfiatalodik, hanem ahány fémtárgyat tart magánál, annyiszor lesz öregebb.

A kapzsi ember félt bevallani, hogy a nyakában a hét vasládájának a kulcsa lóg. Ha kint hagyja, talán még el is lopják, és oda a gazdagsága, a rengeteg pénze. Nem lehet, hogy ez a hét kicsi kulcsocska ilyen nagy galibát tudjon okozni.

Elhallgatta, hogy mi lóg a nyakában az ingje alatt, s nagy reményekkel belépett a fiatalító masinába. A gép azonnal zümmögni kezdett, szórta a szikrákat, furcsa, sejtelmes hangokat adott ki magából.

A kapzsi ember sokáig tartózkodott benne, de amikor kilépett az ott lévők nem akartak hinni a szemüknek. Egy vénséges, töpörödött öregember állt előttük, kinek a fejét majdnem a földig húzta a nyakában lógó hét vasláda kulcsa. Amikor meglátta magár a sátor falára kiakasztott tükörben, majd elájult a rémülettől. Könyörgött, aranytallérokat ígért, hogy csak a csodatevőférfi csinálja vissza az egészet!

–  Sajnos, ezt már nem lehet – mondta a masina gazdája. – Figyelmeztettem, hogy hagyjon kint minden fémtárgyat, ami kendednél van. Hét fémkulcsot vitt be, ezért most hétszer öregebb lett, mint volt.

Amikor ezt meghallotta a kapzsi ember azonnal szélütést kapott, és mindjárt meghalt.

–  No, férjuram, elnyerte a méltó büntetését, amit megérdemelt – mondta a felesége, és menni akart kezében tartva a kulcsokat. De a csodatevőférfi utána szólt:

–  Nagyság, kegyedet ingyen is megfiatalítom, csak ne vigye be azokat az átkozott kulcsokat a masinába.

–  Rendben – egyezett bele a nő – itt vannak a kulcsok. Csak arra kérem, vigyázzon rájuk, amíg odabent leszek!

–  Megbízhat bennem, úgy vigyázok rájuk, mint a szemem világára.

Bement a nő a masinába, és az újból zümmögni kezdett. Alig telt el egy fertály óra, és egy gyönyörű, fiatal nő jelent meg az ajtajában.

A csodamasina tulajdonosa azonnal beleszeretett, és megkérte a nő kezét, aki szívesen igent mondott. Nemsokára megtartották az esküvőt, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Valójában ők sohasem haltak meg, mert volt nekik egy csodamasinájuk. Ha megöregedtek, akkor bekapcsolták a fiatalító gépet, és újból húszévesek lettek. Csupán arra kellett vigyázniuk, hogy a hét fémláda kulcsát levegyék a nyakukból.

Lehet, hogy itt élnek közöttünk. Ha netán olyan fiatalembert és nőt láttok, akiknek a nyakában kulcsok lógnak, kérdezzétek meg tőlük, hol van a csodamasina, amely megfiatalítja az öregeket.

Itt a vége, fuss el véle! Aki nem hiszi, az járjon utána!