Edit Szabó : Emlékkép

.
Fehér habos tenger vize
lábaimat mossa,
felemelem kék ruhámat,
ne legyen hab rajta.
Szellő fújja szőke hajam,
szemem elé téved,
megfogom a kalapomat,
ne repüljön véle.
Hátam mögött fodros felhők
kéken virítanak,
zölden csillan hullám erdő,
háttérben mulatnak.
Ritkán jutok tenger mellé,
mindez örök emlék,
megőrzöm az utódoknak,
hogy ez is én lennék !
Lefotóz most a fényképész
az ő régi gépén,
nem láthatom a orcáját,
kendő alatt elvész.
Emlékkép lesz egyszer majd csak,
gyerekek meglátják,
csoda szép lány tenger partján,
mami, ez te volnál ?
Szépségedet megcsodáljuk,
szeretettel nézzük,
örök ember vagy te nékünk,
boldogságban részünk !
Köszönetünk csak a tiéd,
hiszen szeretetet
önmagadtól adtad,miért
hálánk érezheted !
.
Bőcs,2020.07.17.

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve.…