Emlékeztél rám.

Régóta nem találkoztunk,

üzenetet se váltottunk

– legfeljebb gondolatban.

Ha eljutott hozzád

ez a láthatatlan sms,

s ha értettem félre én sem

a tőled érkező jeleket.

 

Emlékeztél rám.

Bár nem mondat ki,

mégis árulkodott

minden mozdulatod,

tekinteted fogva tartott.

Talán nem volt egészen tudatos,

mégis – mint legelőször

– ugyanúgy letaglózott.

 

Emlékeztél rám,

de titkodat csak

velem osztottad meg

testeddel beszéltél,

lelkemmel szemeztél.

Mégsem tűnt fel másnak,

mikor némán táncra kértél.

 

Emlékszem rád.

Elég egy kósza gondolat,

mire ösztönösen reagálok.

Agy és szív viaskodik

a lehetetlent kísértve

bízom magam a véletlenre.

 

Emlékeztünk egymásra,

a vágy ott várakozott bennünk,

mint bábjában rekedt pillangó,

mely remegve bontja szárnyát

az új tavasz hívására.

Jászivány, 2020. 02. 18.

 

 

L. M. Linda az Irodalmi Rádió szerzője. A jászság legkisebb településének, Jásziványnak könyvtárosa vagyok több mint tíz éve.…