Zabolátlan gondolatok cikáznak

a megfoghatatlan mondatkáoszban.

Mire értelmet nyerne, hogy leírjam,

ezer másik bevillan.

Csak ülök egy halom üres lap felett,

arany vaknyomásos, bőrkötéses

borítójáért vettem díszkötetet,

hogy majd teleírom verssel, regénnyel,

s a napi dolgokat pontosan lejegyzem.

De itt áll még ma is üresen.

Tinta csak elejét csúfítja,

hol a tulajdonos neve díszlik,

bejegyezve néhány dátum,

némi jegyzet a végén,

ezenkívül üres minden lap

 

Pedig minden nap történik valami,

olykor a semmi is eseményszámba megy.

De miért nincs teleírva,

miért üres még mindig

e napló összes oldala?

Kinek írjak, kihez, miről szóljon?

Vessem vaktában a betűsorokat,

hogy aztán az enyészet emlékezetében

valaha felkutatva rábukkanjanak az üres tartalomra?

A szóvirágok addigra rég elszáradnak.

Merész lesz, ki a gaz közül kiszedi

az egykori gondolatszirmokat.

S ha meg is talál minden darabot,

örök rejtély után kutathat a máig üres naplóban.

Jászivány, 2020. 03. 26.

L. M. Linda az Irodalmi Rádió szerzője. A jászság legkisebb településének, Jásziványnak könyvtárosa vagyok több mint tíz éve.…