Amikor fiatal
még az emlékezet, ott van mindig veled,
megtoldja csendedet.
Rendre előhívja, ami lakik benned,
felidézi a ma, s tegnap történteket.

Azt, mikor anyukád szeretett és óvott,
azt, ahogy felhőtlen, vidám gyermekkorod
komolyabb időkbe szépen átballagott,
és jól emlékezik, mikor erős karod
gyermekeket nevelt, ölelt és ringatott.

Azt, amit tanultál,
naprakészen tartja, soha be nem csapna!
S ha valami fájna,
azt egy ládikába nagy lakattal zárja,
hogy könnyebbé váljon életed tusája.

Ám később hanyatlik a friss emlékezet,
s el- elfelejti az ismerőseidet.
Hiába keresi, csak ritkán leli meg
a múltban elrejtett, titkos emlékeket.
Sokszor hasztalanul időzik teveled.

Végül alig talál
egy emlék-foszlányra.
Akkor, ott véget ér "tudat kánaánja".
Együtt értek át egy távoli világba,
egy emlék nélküli élet otthonába...