Posted by
Posted in

A FÉNY ÉS A SÖTÉTSÉG

A gyűlölet lángjában Halni készúl a fény A lét tűnő ragyogása Hazugsággal szőtt sötétség Szétágazó ármányos cselszövés S a dühös gúny lobog az őszi szélben A fák lehullott levelein A dermedt szívek fagyos lelke A bánat rácsán át néz a fellegekbe A bú mosolya zokogva száll Kering a fájdalom, könnyezve kószál Fagyos tél jött s […]

Posted by
Posted in

Harmati Gyöngyi: Valamikor…

Az idő végtelen horizontján megszülettem valamikor… Az idő egy Isten által kijelölt pontján elmúlok valamikor…Lét és nemlét e két láthatatlan pontja között a távolság könyörtelenül fogy napról napra. Felkavaró kérdések az álmot messze űzik, az éjszaka árnyai hűséges szövetségestársaim. – Mennyi őszinte sóhaj szállt fel az égbe? – Mennyi szívdobbanás halt el némán hiába? – […]

Posted by
Posted in

Harmati Gyöngyi: Pillangótánc…

                          (Pillanatképek életem apró történéseiből…) A melegen sütő napsugár egy szeptember végi vasárnap délutánon kicsalogatott férjemmel és nagynénjével együtt bennünket a városból a közeli tó partjára. Nem is sejtettük, hogy egy csodálatos élménnyel gazdagodva térünk majd vissza. Az ezerszínű ruhában pompázó ősz csendes […]

Posted by
Posted in

Mészárszék…

Le fog ütni a vágyam, Ella! Ezt kívánod Te, nekem mára? Te vagy vágyam csúcsa, Másképp; netovábbja… Gyere, ess már velem az ágyba. Cipzáram a mészárszék ajtón, Oda bejutni, nem csak fa-lón! Dugd csak be a kezed, Pezsegni fog véred. Szemedben látnám, hogy óhajtón! Tajtékosan gyűrnénk lepedőt, Mindketten élveznénk kéjerőt! Nem csapnák kezedre, Simi’ fenekedre… […]