Soha ne akard, mondta már annyi hang

Kinek, ki belső hévtől hajtva

Katonásdit játszva

Álmában ölni indult, hogy legyen a vállán rang

Hol fejszék suhognak, ott hull forgács is,

Banalitás hullahegye

Értelmetlen ifjú halál,

Átmosott agy idegengyilkolásba visz

Amíg lesz ember, lesz háború,

Csupán az eszköz változik,

Kő, nyílpuska, atom, sugár

Emberi ösztöntől felhős az ég, borús

Szükségszerű, és természetes?

Egoista urbánus

Telhetetlen kényelemben

Olcsó tömegigény a tettes

Ki természetesnek veszi a békét

Mintha tálcán nyújtanák

S egy jóságos rend őrzi azt

Hogy ne billentsék ki a világ szélét

Ám az emberi kohézió enged

Nagy telhetetlen bőségben

Hol nincs szerelem, barátság

A szükség háborúban becsenget

Egymásrautaltságban ráznak kezet

Egymással majd az emberek,

Új alapok lesznek, mert romokon újraépítkezni lehet

Tóth Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Üdvözlök mindenkit, Tóth Mihály vagyok. Több, mint egy éve folytatok írói tevékenységet.…