Életünk ideje az égi homokórán gyorsan lepereg,
Nem tudhatjuk lesz-e még időnk változni és változtatni!
Milyen nyomokat hagyunk magunk után?

Múltunk fojtogató mocsár, mely folyton visszaránt.
Jelenünk csalóka csapda, nem tudjuk mibe lépünk.
Jövőnk sötét börtön, mely félelemmel van tele.

Amíg élünk e hármasság mindig elkísér:
Volt – van – lesz,
Múlt – jelen – jövő.

Múltunk a maga emlékeivel már történelem.
Jelenünk soha vissza nem térő lehetőség.
Jövőnk remény, mely folytonosan felénk halad.

Amíg élünk e hármasság mindig elkísér:
Volt – van – lesz,
Múlt – jelen – jövő.

Tags:

Harmati Gyöngyi az Irodalmi Rádió szerzője. Meglepő fordulatokban és szomorú történésekben bővelkedő gyermekkorom hozománya az itt szereplő nevem.…