Posted by
Posted in

Vízesés

Elvonult az áldatlan zivatar, tiszta lett a lég, semmi nem zavar. A hepehupás kőrengeteg közt, a lezúduló víz ereket tört. A csendből kirí a muzsikája, ahogy rátalál az új világra. Bátran simogatja a köveket, szépségével vonza a tömeget. Csodálják a habzó zuhatagot, ahogy kecsesen alkot patakot. A nap beleragyog a hullámba, mint a szerelmes szív […]

Posted by
Posted in

A tomboló vihar

A horizontra szakadt az összes felhő, az ég azúrkékje feketén szenvedő. Irtózatos mennydörgések közepette, a ragyogó puszta fényét eltemette. Cikázó villanások sejtetnek létet, kirívón okoznak valódi félelmet. Az erős szélvihar ide – oda kapkod, magával sodorva a fanyar holnapot. Kiterjedt vízfüggőny okoz fordulatot, széjjel szórt jéggyöngyökkel gerjeszt haragot. Szétroncsolja, ami az útjába kerül, állhat a […]

Posted by
Posted in

Kertemben (mondóka)

Itt a vágyott, víg nyárelő, vízre ült a virágmező. Nyílik a fehér liliom, a szépségét szemmel iszom.   A tó tükréből kiálló, illata orron vibráló. Széles, fényes zöld levele, kerekdeden tesped vele.   Csigák sütkéreznek rajta, a széleket meg-megnyalva. A béka boldogan ugrál, mint aki örömmel bujkál.   Nimfa, lótusz, tündérrózsa, tudja mindig hány az […]

Posted by
Posted in

Lezárva

Gyermekként korlátok közé keveredtél, hirtelen záródtak az ajtók előtted. A kínszenvedés mókuskerékbe estél, a gond árnyéka lebeg folyton fölötted.   Szüntelenül szűkült a lehetőséged, a látószöged zsugorodásnak indult. Zárva a múltat, született új törvényed, a szokatlantól senki szíve nem vidult.   Egyhangúvá vált a szánalmas életed, nem jöttek ábrándok, célok, új remények. Egyre kisebbé formálódott […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Rend a lelke…

Rózsa Iván: Rend a lelke… Kismotorral jár hajnalban mifelénk a postás: Bukósisakban az arca; lehet, hogy borostás… De minden reggel ötkor hozza a szomszédnak az újságot: Teszi a dolgát, a parlamentben ilyet ugyan ki látott?! Budakalász, 2020. július 7.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A juss

Rózsa Iván: A juss Add meg Uram a férfinak és nőnek; És főképpen a végleg elmenőnek: Azt, ami a jussuk, ami nekik jár! Méltó élet után méltó halált! Budakalász, 2020. július 7.

Posted by
Posted in

Hangos most a csend

Hosszú sétának indultál Te is. Azt gondoltam, hogyha az ember jól viselkedik egy erdőben (nem tépi le a növényeket, nem szemetel, csak a kijelölt helyen gyűjt tüzet és nem hangoskodik) akkor a végén jár valami elismerés. Mire a séta végére ér az ember felfogja, hogy semmi eredménye nem lesz annak, ha végig járta a kitaposott […]

Posted by
Posted in

Szilvaszedő lány

Edit Szabó : Szilvaszedő lány . Piros ruhás lány eltévedtél tán’? rövid a ruhád és a dekoltázs , akik meglátják, sóvár pillantás és vágyakozás melled hajlatán ! . Körte alakban ruhádból villan hegyes bimbója, szem varázslója, szépséges bájjal,szende mosollyal öntöd szilvádat kicsi kosárba. . Tetszeni akarsz, tagadhatatlan, segítséget adsz, az asztallapja lábosban fogadja a kék […]

Posted by
Posted in

Manók pénze

 A manók nem mindennapi lények. Csak néhány földi halandónak adatik meg, hogy találkozzanak velük. Legtöbbször elbújnak, átváltoznak tárgyakká, apró állatokká. Sokszor nem is gondoljuk, hogy manó mellett megyünk el, mert csak kicsinyke, haszontalan tárgy kerül utunkba. Még csak arra sem méltatjuk, hogy ránézzünk. Pedig ezekben, a tárgyakban manók laknak, és nem akarják, hogy meglássuk őket. […]

Posted by
Posted in

Kisujj világgá megy

Volt egyszer egy ember, az embernek volt két karja és a karjai végén volt két – két tenyér, ahol lakott két – két ujj család. Apa volt a hüvelykujj, anya a mutató és volt nekik három gyermekük, a középsőujj, a gyűrűsujj, és a szófogadatlan kisujj. Egyik nap, amikor az ember a kertben szunyókált, nem volt […]