Posted by
Posted in

Háború és béke

Soha ne akard, mondta már annyi hang Kinek, ki belső hévtől hajtva Katonásdit játszva Álmában ölni indult, hogy legyen a vállán rang Hol fejszék suhognak, ott hull forgács is, Banalitás hullahegye Értelmetlen ifjú halál, Átmosott agy idegengyilkolásba visz Amíg lesz ember, lesz háború, Csupán az eszköz változik, Kő, nyílpuska, atom, sugár Emberi ösztöntől felhős az […]

Posted by
Posted in

Dobrev

Dobrev Már nem csak a kommunizmus szele járja át a világot De bűvkörébe is vonta, s megfertőzte a virágot Elvette tőle az élet illatát,s befertőzte a nászágyát Korcs, beteges gondolatok születtek nyomában Életünk értelme, s jövőképünk eltűnt a homályban Az internacionalizmus világhódítását hirdeti Tévesen a földi kánaán elérkezését észleli Miután zsebeit a mannával jól telepakolta […]

Posted by
Posted in

Öreg-úton…

Éltes életlátás Szürkeség és rosszindulat egyhangúan az élet része, Hogy ezen változtasson, nem lehet… csak ki élet művésze… Az emberre jellemzők nem változnak, sorsa az ítésze. Az életfalam, csendesen öregszik, már salétrom szagú… Valaki rápingálta: élet maga egy tömény mélabú! A napfény persze süt, de az én arcomat nem melegíti, Nézek magamba, meg vissza, a […]

Posted by
Posted in

A FÉNY ÉS A SÖTÉTSÉG

A gyűlölet lángjában Halni készúl a fény A lét tűnő ragyogása Hazugsággal szőtt sötétség Szétágazó ármányos cselszövés S a dühös gúny lobog az őszi szélben A fák lehullott levelein A dermedt szívek fagyos lelke A bánat rácsán át néz a fellegekbe A bú mosolya zokogva száll Kering a fájdalom, könnyezve kószál Fagyos tél jött s […]

Posted by
Posted in

Harmati Gyöngyi: Valamikor…

Az idő végtelen horizontján megszülettem valamikor… Az idő egy Isten által kijelölt pontján elmúlok valamikor…Lét és nemlét e két láthatatlan pontja között a távolság könyörtelenül fogy napról napra. Felkavaró kérdések az álmot messze űzik, az éjszaka árnyai hűséges szövetségestársaim. – Mennyi őszinte sóhaj szállt fel az égbe? – Mennyi szívdobbanás halt el némán hiába? – […]

Posted by
Posted in

Harmati Gyöngyi: Pillangótánc…

                          (Pillanatképek életem apró történéseiből…) A melegen sütő napsugár egy szeptember végi vasárnap délutánon kicsalogatott férjemmel és nagynénjével együtt bennünket a városból a közeli tó partjára. Nem is sejtettük, hogy egy csodálatos élménnyel gazdagodva térünk majd vissza. Az ezerszínű ruhában pompázó ősz csendes […]

Posted by
Posted in

Mészárszék…

Le fog ütni a vágyam, Ella! Ezt kívánod Te, nekem mára? Te vagy vágyam csúcsa, Másképp; netovábbja… Gyere, ess már velem az ágyba. Cipzáram a mészárszék ajtón, Oda bejutni, nem csak fa-lón! Dugd csak be a kezed, Pezsegni fog véred. Szemedben látnám, hogy óhajtón! Tajtékosan gyűrnénk lepedőt, Mindketten élveznénk kéjerőt! Nem csapnák kezedre, Simi’ fenekedre… […]

Posted by
Posted in

Az emlékezet útja

Amikor fiatal még az emlékezet, ott van mindig veled, megtoldja csendedet. Rendre előhívja, ami lakik benned, felidézi a ma, s tegnap történteket. Azt, mikor anyukád szeretett és óvott, azt, ahogy felhőtlen, vidám gyermekkorod komolyabb időkbe szépen átballagott, és jól emlékezik, mikor erős karod gyermekeket nevelt, ölelt és ringatott. Azt, amit tanultál, naprakészen tartja, soha be […]

Posted by
Posted in

Áradás

Eső esik, s megint jön, mindjárt itt a vízözön! Ázott hátú világ arcán szánalomért foly’ a könny. Zuhog, ömlik, árad, önt, elmossa-e a közönyt? Görnyedt hátú világ láttán kegyelemért sír a Föld!

Posted by
Posted in

Poéta a vén diófa alatt

A poétáról… Napsütötte udvaron, árnyék… ülök a vén diófa alatt, Van pennám, meg kiterített papírom, igaz, hogy csak egy falat. Vakít a szikrázó napfény, agyam jár, zakatol, szülni készül, Itt az idő, verset kéne rittyentenem innen, úgy emlékül. * Öreg diófa. Élete véges neki. Bútorasztalos. * Hosszan tovább él. Majd még embert szolgálja. Deszka erezet. […]