Posted by
Posted in

Manócska csigaházat vesz

  Túl az Óperenciás-tengeren, de még az égig érő üveghegyen is, ahol örökké nyár birodalma van, élt egy manócska. Olyan apró volt, mint egy babszem. Igazából alig lehetett meglátni, ha éppen sétálni szottyant kedve a réten. A ruháját zöld falevélből varrta a közeli folyóban lakó rák. Egy nap manócska elhatározta, hogy vesz egy házat és […]

Posted by
Posted in

Mese a fiatalító masináról

Volt egyszer egy nagyon zsugori ember. Minden garast a fogához vert. Soha senkinek nem segített, pedig annyi pénze volt, mint a pelyva. A háza padlásán hét nagy vasládában tartotta a vagyonát. Minden vasláda tizenkét erős lakattal volt bezárva. A kulcsokat a nyakába kötött aranyzsinóron tartotta. Még a feleségének sem engedte kinyitni a vasládákat. Az asszony […]

Posted by
Posted in

A szívem, neked üzen

(Senrjú) Micsoda csendben, Törekszik utánad… vágy. Itt lemondás nincs. * (Grádics) Van itt nagy remény, Szívember utánad vágyódok, Sok napot meg, végig kínlódok! Ez a szerelmes várakozás olyan kemény, De bizonyítom ezzel, vagyok kemény legény. * (Limerik) Életemben, rád vágyakozok, Mert Te vagy az egy… kit imádok. Ha itt lennél velem, Boldog lenne lelkem… Remélem […]

Posted by
Posted in

Kunyhó előtt

Edit Szabó : Kunyhó előtt . Kunyhó előtt ül az apó, megpihenni néha de jó ! kalap alatt őszült feje, távolba néz tekintete. . Sokat megélt az életben, bőr csizmája mesélhetne mennyi lépést tett meg benne, míg munkáját elvégezte. . Megfáradt már, öreg teste, de lelkében reggelente kezdené újra életét, szeretné az ő kedvesét ! […]

Posted by
Posted in

A rejtélyes beutaló

A rejtélyes beutaló A gondviselésnek köszönhetően úgy alakult a sorsom, hogy orvosom laboratóriumi vizsgálatot rendelt el, meghatározandó szervezetem – olykor felfelé törekvő – vércukor szintjét. Hála és köszönet érte, hogy vigyáz rám, s ezzel is fenn- és megtartva egészségemet. De balsorsomra a vizsgálatra itt, Magyarországon az Úr 2020. esztendejében kellene sort keríteni. De kezdjük az […]

Posted by
Posted in

Pipacsok között

Edit Szabó : Pipacsok között . Búzamező szélén virág, piroslón virít a határ, kék sejtelem benne rejlik, búzavirág kényeskedik. . Határ menti látogató, barnasága odavaló, lételeme erdő-mező, otthonában járkál egy őz ! . Figyelmesen tekint széjjel, magasra emelt fejével, agancsai ágaskodnak, kalász fölé magasodnak. . Körülötte pipacs díszlik, a szép testét kiemelik, meleg barna tekintete […]

Posted by
Posted in

Féknyúz, és antifák birodalma

Féknyúz és antifák birodalma. A világ egy hatalmas lávatengerré változott Fortyog, füstölög a légben égető pernye száll Féknyúz lángnyelvek a testünkre tapadnak Az élen szkafanderben antifák haladnak Az életünk mindenütt viviszekción esik át Igyekeznek a lelket kioperálni belőlünk Testünk többi része lélek nélkül elkorcsosul Ezzel biológiai létünk gyökeresen módosul A szeretet elillan az emberi földi […]

Posted by
Posted in

A fény dicsérete

  Valamikor nagyon régen, a sötétség lett úr a földgolyón. Mindent elborított, megfojtva az életet adó fényt. Sírtak az emberek, vonyítottak az állatok, s a növények riadtan bújtak vissza a föld alá. Nem volt menekvés a kegyetlen sötétség elől. –  Én vagyok a világ ura – üvöltötte bele a semmibe. – Senkinek sem kegyelmezek. Elpusztítok […]

Posted by
Posted in

Falunk hatalmas békája

Falunknak a végén volt egy tó, és ebben a tóban lakott egy nagy zöld béka. Olyan nagy volt, hogy ember még nem látott hozzá hasonlót. Még a szomszéd községből is a csodájára jártak. Reggeltől estig jöttek az emberek békát nézni. A népszerűség nagyon tetszett a békának. Egész nap illegette-billegette magát, mint egy híres színész. Külön […]

Posted by
Posted in

Háborgó mélység

Gyenge a nyelvem kifejezni azt, háborgó mélység, ami megszakaszt; bár minden szavam lelkemnek tükre, s nem halvány mása, mégsem él üdve. Megdermed lelkem, kedélyem vádol, csak illúzió, hogy félve ápol. Meggyőző kellék, börtöne ajkam. Hátramaradt rom, ennyi maradtam.