(Móricz Zsigmond: A boldog ember c. műve alapján)

Legénykorba’ minden jó vót!
Buzgalom és virtus megvót!
Osztán mire megvénűtem,
boldogságom veszejtettem.

Mer’ a világ zsebrehajló,
sóvár, mint a kikoplalt ló.
Így izenget, ilyenformán:
nyútóckodni lassan-formán!

Én a dógom jól végzettem,
fődbirtokot is szerzettem.
Mán meg kódusbotra jutok?!
Mint asszonynép, búsulgatok...

Gyermekem mind szóra hajló,
feleségem jobbra-való.
Az életünk mégis elnyűtt,
hiába hajoltunk együtt.

Pedig ugyan jó lett vóna,
ha boldog marattam vóna!
De a fene ott megegye,
szűkösség állott előmbe.

2017.04.20