Az aranyló sugarak lassan elfogytak,

mint táplálatlan láng szürke színné rogytak.

Titokzatos, ezüst hold vette át a trónt,

a fonalával fényt szórva a takarón.

 

Ott toporgott már vontatott percek óta,

két fa közét vágyaival teleszórva.

Levelek szabályos zizegése megszűnt,

belőle erősebb surranáshang kitűnt.

 

Nesztelenül egymás karjaiba szálltak,

örökös beteljesedés, mit kívántak,

mint imádottjáért röpködő pillangók,

ég és a föld között cikázó vigadók.

 

Az élvezet után hosszú sóhaj áradt.

Lehetne immár felvállalni a vágyat!

Tündöklő napfény mutatná az új utat,

nem az ág takarná el a csillagokat.

 

Kinyílhatna szerelmük aranykapuja,

megszűnne végre az éjszínű skatulya.

Az elégedettség öröme ömlene,

összegöngyölödne az élet gyöngyszeme.

 

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…