Talán a Nappal jöttél, talán a széllel,
talán álom szőtte szikrányi reménnyel.
Talán az ég hozott, talán a sors adott,
talán csak érezted, mindig, hogy itt vagyok.

Folyton kerestelek - Istenem, de régen! -,
csillagok között a csillagfényes éjben,
álmaimban, szép tündérmesékben,
bárányfelhők fodrán, derűs, tiszta égen.
Könnyű nyári zápor hűs leheletében,
csordogáló patak vízcseppenésében,
tűz vetette lángok perzselő hevében,
fénylő kirakatok tükörüvegében...
Frissen sütött kenyér életerejében,
ételben, italban, elfolyt könnyeimben.

Érezned kellett ezt, s tudnod, mire vágytam,
hiszen ott rejtőztél minden villanásban,
minden tehozzád szállt, titkos sóhajtásban,
minden érted mondott, könyörgő imámban.

Mindegy, hogyan jöttél, Nappal vagy a széllel,
vagy az életre kelt gyönyörű mesékkel.
Mindegy, hogy ég hozott, vagy a jósors adott,
itt vagy velem most már, és én tied vagyok!