Abban a pillanatban is folyt az élet,

zöldültek a növények, csillogott a tó.

Csúszós lett a terep, eső esett éjjel,

ettől vált ez az állapot lelket maró.

 

Villámgyorsan csusszant a leány a vízbe,

a pocsolyatenger teljesen ellepte.

Láttán az embernek majd megállt a szíve,

rögvest a lábam ösztönösen követte.

 

Erősödő karral kapkodtam utána,

ő csak csúszott egyre lejjebb a mélységbe.

Remegve küzdöttem, kerestem turkálva,

nem akadtam rá sokáig a testére.

 

Mikor véletlen a haját megmarkoltam,

akkor már éreztem, innen megoldás van.

Szó nem volt képes elhagyni a torkomat,

csak reszketve tartottam a karjaimban.

 

A parton aggódók még nem is láthatták,

bekövetkezett a legnagyobb boldogság.

Az izgalom ernyedt, én kiálthattam már,

majd megállíthatatlanná vált zokogás.

 

Sok-sok öröm pára szállt a levegőben,

teljességben szemünk összekapcsolódott.

Kaptunk könnyebbülést élő tapsot bőven,

mint sötét és a fény összehangolódott.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…