Traduit par : Grogg Szabó Katalin, Vízi Lujza

 Bubrik Zseraldina: Rencontre

J’ai rencontré en chemin le Bonheur,
il est venu vers moi, a souri, puis a continué sa route.
Je n’ai rien dit, j’ai pensé,
je ne le dérange pas, le silence a ainsi perduré.
J’ai marché plus loin quand j’ai vu
dans la vitrine que l’Amour me regardait.
Nous nous regardâmes quelques instants
puis une main géante toucha mon épaule.
De frayeur mes pensées se sont dissipées,
quand je me suis retournée et j’ai vu la Foi.
Elle m’a souri, a parlé lentement, doucement :
– Je te donne mon âme, tu peux la prendre.
M’a tendu ses deux mains, et a mis
dans les miennes son âme pleine de foi.
Je l’ai reçue avec joie, j’ai même fait une petite révérence
et j’ai commencé à chercher son mystère.
La fatigue peu à peu me gagnait,
je suis partie doucement, lentement vers la maison,
ma solitude n’a pas duré longtemps,
la Compréhension, soutien de mon cœur, s’est jointe à moi.
Nous avons cheminé ensemble, mais
la route qui paraissait plate était bosselée,
arrivée à la maison, sur mon seuil nous attendait
le chemin de croix invisible.
La Compréhension m’a laissée seule à la porte,
j’ai pris congé d’elle, puis j’ai continué ma route.
Il y avait de la joie dans mon cœur, que j’aie pu
vivre cette journée magnifique et ces rencontres.
Je me suis assise sur mon canapé confortable, quand
l‘Espoir a pris place près de moi, en m’enlaçant :
– Je reste avec toi pour toujours, je
ne te quitterai jamais, j’en aurais honte.
Nous sommes restés assis heureux, n’avons rien dit
mais depuis je sens sa présence à mes côtés.
Mon âme s’est calmée, car j’ai compris
mot à mot la signification de toute sa parole.


 Bubrik Zseraldina: Találkozás

Találkoztam útközben a Boldogsággal,
felém jött, mosolygott, majd továbbment.
Nem szóltam semmit, gondoltam,
nem zavarom, így megmaradt a csend.
Tovább sétáltam, amikor megláttam
a kirakatban, hogy a Szeretet engem néz.
Néztük egymást pár percig,
majd vállamhoz hozzáért egy óriáskéz.
Gondolataim szertefoszlottak ijedtemben,
amikor megfordultam, és megláttam a Hitet.
Rám mosolygott, szép lassan, csendben szólt:
– Odaadom neked a lelkem, viheted.
Felém nyújtotta két kezét, és átadta
kezeimbe a hittel teli lelkét.
Örömmel fogadtam, kicsit meg is
hajoltam, és elkezdtem keresni rejtelmét.
Kezdtem picit fáradni, ezért
elindultam szépen, lassan haza,
nem tartott sokáig az egyedüllétem,
mellém állt a Megértés, a szívem támasza.
Együtt mentünk tovább, de göröngyös
volt kissé az egyenesnek tűnő út,
hazaérve ajtóm küszöbén ott várt
minket a láthatatlan keresztút.
A Megértés egyedül hagyott az ajtónál,
elköszöntem tőle, majd tovább mentem.
Öröm volt szívemben, hogy ezt a csodás
napot, és találkozásokat átélhettem.
Leültem kényelmes kanapémra, amikor
a Remény átkarolva leült mellém:
– Veled maradok örökre, nem
hagylak el soha, mert azt szégyellném.
Boldogan ültünk, nem szóltunk semmit,
de azóta érzem mellettem a jelenlétét.
Megnyugodott lelkem, hisz szóról-szóra
értettem minden szavának jelentését.

Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség.Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk,…