Traduit par : Grogg Szabó Katalin, Vízi Lujza

Juhász Anikó: Avions

Là, au bord de la ville les bunkers de l’âme
devenaient déjà plus hauts,

et le soir venu, des sons inconnus s’accroupissaient
sur les bouts des bottes,
la nuit aussi s’introduisait chez nous,
c’est en vain qu’elle prenait garde,
elle laissait tomber sans arrêt
les avions dans des buissons,
et le silence sorti de nos bouches devenait leur tombeau,

puis la pelle céleste est aussi apparue,
elle rassembla
les os dispersés,

suspendit les âmes tombées
sur d’autres avions,
car les avions volaient sans arrêt et
emportaient avec eux
les rubans du temps aussi, de longueur d’homme.


Juhász Anikó: Repülők

Ott, a város szélén már magasabbra
nőttek a lélekbunkerek,

s ha este jött, a csizmák hegyére
ismeretlen hangok kuporodtak,
s becsattogott hozzánk az
éjjel is, de hiába vigyázott, a
bokrokba folyton leejtette
a repülőket, és sírjuk lett a
szánkból kidagadó csönd,

majd a mennyei lapát is előkerült,
s összébb terelte
a szétkergetett csontokat,

más repülőkre akasztotta
rá az elhullott lelkeket,
mert a repülők folyton csak
repültek, és magukkal
repítették az időnek
emberhosszú szalagjait is.

Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség.Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk,…