ISTEN, Ki hozzáférhetetlen magasságban rejtőzöl, nem
hagytál minket árván. A hétmilliárdnyi ember-rengetegből
kegyelmesen testvérekről is gondoskodtál számunkra, akikkel
együtt Miatyánknak szólíthatunk és kéréseinket meghallgatod.

Kérjük, hogy a világ divatos elméletei és régi hagyományai
ne homályosítsák el bennünk, hogy Te vagy a világmindenség
mindenható alkotója, Akihez hálával és tisztelettel közeledhetünk.

Kérjük, hogy a Földünkön kavargó sok-sok nyomorúság,
és a háborúság zűrzavaros ideje múljék el és jöjjön el a Te országod,
melyben a szeretet és az igazságosság ünnepe soha véget nem ér.

Kérjük, hogy ne a mi önző elgondolásaink szerint éljünk,
hol az agresszió, hol a depresszió sötét csapdájában vergődve,
hanem tanuljuk meg hűségesen követni a Te akaratod.

Kérjük, hogy bár a kapzsiság az úr kiszipolyozott bolygónkon,
mely az éhezőlelkű túltápláltak, és csont-sovány emberek paradox világa,
taníts minket megelégedni a szükséges mindennapi kenyerünkkel.

Kérjük, hogy gyakorolni tudjuk a megbocsájtás művészetét,
a tenger mélységébe vetve embertársaink gyarlóságait. Tudván,
hogy a mi bűneinket is így süllyeszted el majd irgalmad kútjába.

Kérjük, hogy bár gyarló, bűnös szemeinket elvakítja e földi káprázat
segíts észrevenni, felismerni, elkerülni e világ anyagias kívánságait
és ments meg minket az életünkben hatalmasra nőtt egónktól.

Lélektelen robotlétben peregnek napjaink, gyászoljuk magunkat,
a kihaló állatokat, a tengerbe omló hatalmas jéghegyeket,
ezer sebből vérző világunk meddig bír még elviselni minket?
ISTEN, Tiéd a dicsőség és a hatalom MINDÖRÖKKÉ!

Bizony, úgy legyen!
Ámen!
(Máté 6: 9-13)

Tags:

Harmati Gyöngyi az Irodalmi Rádió szerzője. Meglepő fordulatokban és szomorú történésekben bővelkedő gyermekkorom hozománya az itt szereplő nevem.…