Talán…

Talán a válladon,

Igen, talán ott, a válladon,

Talán egyedül a Te válladon

Tudnám kisírni magamat nagyon,

Nagyon, de nagyon.

 

De ha…

De ha még egyszer,

Az életben még egyszer a Te válladon,

Igen, ha ott tudnám kisírni magamat,

Akkor sírni sem volna mért,

Mert élnél, akkor élnél!

 

De te…

De te nem élsz már!

Miattad, de magam miatt is

Sírok, mert fáj, ami történt.

Siratlak Téged, siratom magamat,

Siratom egykori közös életünket.

 

Mert az…

Mert az olyan szép volt,

Kicsit hihetetlen, kicsit mesebeli.

Volt egyszer, hol nem volt,

Két kis öregecske

Ki egymást szerette.

 

Ki egymást szerette…

Nagyon megbecsülte.

És kiket egymástól, miként a mesékben

Csak az ásó és a kapa választhatott el.

És el is választott

sajnos – mindörökre.

 

 

 

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem,…