Posted by
Posted in

Szent István, a Magyarok királya

Szent István, a Magyarok királya Megszülettél, Vajk volt a neved, büszke ősök örültek neked. Isten megérintette két kezed, a mindenség játszott veled. A szüleid intelmei hittel kísértek utadon, tudtad az eskü kötelez uralkodtál az urakon. Államalapító Szent István, te vezeted néped, figyelt a világ, magyar földön drága királyunk, tündökölt millió színes virág. A nomád portyázó […]

Posted by
Posted in

“Most emlék csak…”

“Most emlék csak… “ (Barátnőmnek, Dobos Csillának ajánlom) „Most emlék csak az otthoni táj, hazatérve emlékké ez a kép válik…” Mikor ezt írtam, 1970 nyara volt, a Bronzlovas talapzatánál álltunk, körben a parkban tarka virágok. Ha megfordultunk, a Néva folyót láttuk. Ahogy a hidakra, utakra tekintek, mindenütt nyüzsögnek az emberek.   Csak emléke van meg […]

Posted by
Posted in

A bánat versei (Elképzelt kötetem mottója)

A bánat versei ezek. Ki vidám perceket szeretne, ki se nyissa e kis kötetet. De ki bánatos, s gyászában rokon érzéseket és némi kis enyhülést keres, bátran elolvashatja a verseimet.   Nem titok: párom halála volt e versek ihletője. Csak az imént távozott el, de örökre.   Nem könnyű a Sors akaratát elfogadni és a szeretett […]

Posted by
Posted in

Töredékekből született vers

Édes, drága párom, oly nagyon szeretlek! Reggeltől napestig sokszor emlegetlek, magamnak és másnak, bárkivel beszéljek. Terólad szól most is valamennyi ének.   Elmondhatatlan az, mennyire szeretlek. Reggeltől napestig téged énekellek azon reám virradt a szomorú nap óta, amikor elmentél, mert ütött az óra.   Visszagondolok most közös életünkre, azt hittem, hogy együtt leszünk mindörökre. A […]

Posted by
Posted in

Ott ülsz te a padon

Hányszor ültél ott a padon, a buszra várva, amíg jön, megpihenhetsz egy-két sóhajtásra. Képzeletemben most is ott ülsz, magadat még alig kifújva.   Látom, ahogy nehezen majd felkelsz a padról újra, s szállsz fel a buszra, bevásárló körutadra indulva, avagy az orvoshoz mégy vagy éppen a patikába.   Te pihegő, fáradt, megfáradt madárka! Milyen nehezen […]

Posted by
Posted in

Őszi meditáció

Tegnap még volt kicsi, enyhén langyos napsugár, jólesett, Udvarunkba a fákon, ismeretlen madár repdesett… Tegnap még volt kicsi, enyhén langyos napsugár, jólesett. Tájékunkra rászokott az estefele, hirtelen, Gyorsan megjött az éjszakai is, szinte végtelen… Tájékunkra rászokott az estefele, hirtelen. Sötétben nem is látni a rozsdásodó leveleket, Szülő-madarak fészekben melegítik, gyerekeket… Sötétben nem is látni a […]