Hányszor ültél ott a padon, a buszra várva,

amíg jön, megpihenhetsz egy-két sóhajtásra.

Képzeletemben most is ott ülsz, magadat még alig kifújva.

 

Látom, ahogy nehezen majd felkelsz a padról újra,

s szállsz fel a buszra, bevásárló körutadra indulva,

avagy az orvoshoz mégy vagy éppen a patikába.

 

Te pihegő, fáradt, megfáradt madárka!

Milyen nehezen is érsz haza utána!

Még jó, hogy telefonálsz, ne várjalak hiába.

 

Igen, telefonálsz, hogy a 16.40-es busszal

érkezel majd haza, tele csomagokkal.

A busznál foglak várni, tárt karokkal!

 

Milyen szép, s szinte hősies idők voltak ezek!

Hogy értelmét vesztette annyi minden,

azzal, hogy elvesztettelek!

 

Csak a könnyem hull, apadni nem akarva.

Szerelmem, te drága,te pihegő,

fáradt, megfáradt madárka!

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem,…