Édes, drága párom, oly nagyon szeretlek!

Reggeltől napestig sokszor emlegetlek,

magamnak és másnak, bárkivel beszéljek.

Terólad szól most is valamennyi ének.

 

Elmondhatatlan az, mennyire szeretlek.

Reggeltől napestig téged énekellek

azon reám virradt a szomorú nap óta,

amikor elmentél, mert ütött az óra.

 

Visszagondolok most közös életünkre,

azt hittem, hogy együtt leszünk mindörökre.

A halál kérdését sohasem bolygattuk,

hogy felette állunk, talán azt gondoltuk.

 

De állhat-e bárki „felette halálnak”?

Haláloddal szívembe költözött a bánat.

Jaj, hogy fáj a szívem, mennyire sírhatnék

most is. És magammal jaj, mit is kezdhetnék?

 

Mihez is kezdhetnék, mihez is foghatnék?

Ha nélküled egyszer még egész lehetnék.

Érzem, csak fél vagyok, oda jobbik felem,

s eluralkodik már rajtam a félelem.

 

A szívem is szorul, szinte fáj, azt érzem,

olyan bizonytalan minden ténykedésem.

Van-e még értelme bármit is csinálni?

Akár csak egyetlen sort is még leírni?

 

Persze, van értelme, biztatom magamat,

Az emlékmű neked verseimből áll majd.

Van sok hosszú versem, és pár töredékes,

Számomra mindahány igencsak értékes.

 

Értékes, hisz mind-mind lényedet idézi,

elmondja, ki voltál, amíg éltél, kedves!

Jó ember voltál te, igaz humanista,

s hogy bántott a világ rosszra fordulása!

 

Néhány töredékből ím egy vers született,

mint puzzle-darabokból egyetlen egy kép lett.

De már abbahagyom. És bármit csináljak

csak téged keresek, s nyugtot nem találok.

 

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem,…