Üres minden, minden…   Üres a te ágyad, Üres a széked is. Üresség néz vissza Sötét képernyőről.   A kedvenc papucsod Keresi a lábat, Azt a fájó lábat, Amelyik viselte…   Árva a kis tálad, amiből ebéded Olyan sokszor etted, Falatodat velem Hányszor megfelezted!   S nem fejti a rejtvényt Senki sem helyetted! Nem lapoz […]

Helyetted is nézem, nézem ezt a táncot, Nézem a flamencót, amit úgy imádtál! A táncos egészen fel, az égig szárnyal, S látlak téged is, ahogyan szárnyalnál.   De a fájó lábad nem akar emelni, Csak karod az, amelyik fel az égbe szárnyal! És a képzeleted, amelyik elragad, Egyre jobban elragad magával.   Amit most nézek, […]

A versírásról   Hát ez igazán furcsa! Hogy az ember – a hetvenhez íly közel – szinte teljesen új útra lel, melyen akár korábban is járhatott volna, s mely így megkésve is még vezet tán valahova.   Mert hogy verseket írok! Sorra bukkannak fel rímelő sorok, szinte a semmiből jönnek,  születnek, és amíg írok:  bizony […]

Visz a vonat, de már nem tehozzád, Te már nem laksz ott, ahol eddig laktál, Mennyi ideig is? Majd 15 évet! Az Avas tetején, az én otthonomban.   Az én otthonom a tiéd is lett akkor, Én a szívemben is otthont adtam neked, Így leltél te nálam mindjárt két otthonra, És sok szeretetre, remélt nyugalomra. […]