Helyetted is nézem, nézem ezt a táncot,

Nézem a flamencót, amit úgy imádtál!

A táncos egészen fel, az égig szárnyal,

S látlak téged is, ahogyan szárnyalnál.

 

De a fájó lábad nem akar emelni,

Csak karod az, amelyik fel az égbe szárnyal!

És a képzeleted, amelyik elragad,

Egyre jobban elragad magával.

 

Amit most nézek, helyetted is nézem

Flamenco táncos száll az ég felé.

S eszembe jut, hogyan táncoltál te:

Széttárva karjaid, világot ölelve.

 

Helyetted is hallom, hallgatom e zenét,

A népek zenéit, amit úgy imádtál.

Csupa fül voltál, füllé alakultál,

Hogy egyetlen taktust te el ne mulasszál.

 

Szerelmes földrajz, most kezdődik éppen.

Én szerelmes párom, látod, neked nézem.

Nézem én helyetted, nézem már azért is,

Minden pillanatban rád emlékeztessen.

 

Míg egyedül voltál, ugyan kihez szóltál,

Míg meg nem ismertél, a magányt ismerted

Mindenkinél jobban. S íme, most a magány

Beköltözött hozzám.

 

Helyetted is, érted is élem az életem,

Itt vagy körülöttem, körvonalad látom,

Tán hangod is hallom, ha nagyon akarom.

Helyetted is élek, amíg meg nem haltam.

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem,…