Hajszolva haladunk át a napokon,

reményt csillogtatva a boldogságra.

Utat megnyitva örömteli vágyra,

megérkezünk ugrálva a bajokon.

 

Beszeretnénk szállni ebbe a világba.

Benne álmodozni, benne pihenni,

benne csókot csenni, benne ölelni.

a gubancokat hagyni a csodába.

 

Érezni, hogy felszabadul a lélek,

mikor elernyednek a bosszúságok,

mikor elvesznek a szórt hazugságok,

nem léteznek csavaros tévedések.

 

Megadatik néha ez a törődés,

a jóhiszeműség, hogy meg is marad.

Az áhított óhaj szanaszét szalad,

beindul a mámorító kötődés.

 

Csak egy bolyongó pillanat az egész,

visszaröppenünk kergetett napokba,

nem járunk tovább felajzott habokba,

integet már a sorsfordító rendész.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…