A folyóban fürdik a Hold sugara,

a mindenséget sötétség uralja.

A parton parányi lámpák pislognak,

a víz hátán elszórtan megcsillognak.

 

Kettőnk szíve lángoló tűzzel izzik,

mint mikor az égő kemence nyílik,

ha lehetne azt messziről észlelni,

nem tudna senki sötétben tévedni.

 

Elvétve csobbant az evezőlapát,

lassan elhalkította suhogását.

Csak az éjszakai csend dala szólt még,

és a köztünk áradó gyönyörűség.

 

Lelkünk az angyalokkal kapcsolódik,

égi fényben finoman fodrozódik.

Egymással megosztva haladunk tovább,

átéljük a tökéletes változást.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…