Mindenhol 1

Az élő kozmoszért

 

Itt van ez: bolygócska.

(Lehet hold… üstökös…)

Az összes. Mind között.

Elbújt mind lakója?

Vagy messzi járhatnak?

Meg sose fogantak!

 

Itt van ez: égitest.

Magányost. És ürest.

Ezért:

Halljátok szavaim.

Mindenki hallja, ím!

 

Bolygó, hold- figyelj jól.

Mindene neked szól.

Hallgasd és megtegyed

mind! mi, mit kell neked.

 

Mi már rég rád lépünk.

S nem féljük az éltünk.

Beszívjuk? Beszívtuk legedet

és:

“Megtartasz engemet!”

 

Tapossuk hátadat.

S nem leszünk álmatag!

Foglaljuk kiskerted.

Tán nekünk emelted?

 

Megesszük a hagymád

boldogan adjad át.

Ültetünk… cseresznyét,

vigyázz rá, ne verd szét.

 

S tégedet jártomba…

Leülve porodba…

mélyedbe leszállva…

(más is így csinálja)-

 

házamat emelem

-ha ugyan kell nekem-

lehet, hogy élhetek

já-járva földedet.

 

Terajtad, így bizony

(ezt is meg- leírom)-

faragok szobrokat.

Kezem ír-rajzolgat.

Földedbe például.

(Ne szólj, ha megfájdul.)

 

Terajtad, így bizony

(ezt is meg- leírom)-

gondolok a jókra.

Tégedet jártomba!

A rosszak elbuknak.

Nem lesznek több újak.

 

Terajtad, így bizony

(ezt is meg- leírom)-

Születik az Eszme.

Nem kérdés, jó lesz-e.

Készen áll az Eszme.

S világba vezetve.

 

Terajtad, így bizony

(ezt is meg- leírtam)-

keresem-kutatom

anyagod, anyagom.

Amikor meglelem-

az leszen jó nekünk.

 

Ne féljél énlátva.

Ne fuss be szobádba.

Otthonom biz’ te vagy.

Te a szív, én az agy.

 

És a kéz és a száj.

Ne aggódj, ez nem fáj.

 

Az összes élettelen bolygónak és az összes élettelen holdnak