Mi vagyunk az univerzum

 

1. A kozmosz mi vagyunk.

Őtestünk, őlelkünk.

Kozmosz a hatalmunk!

Ez nagyon kell nekünk.

 

2. Van kozmosz-hatalmunk.

A kozmosz körbevesz.

Beléje pottyanunk.

Beléje repülünk.

Gurulunk, meglehet…

Bemászunk esetleg.

Sétálunk beléje?

Lehet, hogy ez kéne.

Vagy örök benn vagyunk.

De nehogy eleressz!

 

3. A vérünk a fénye.

Fekete. És piros.

“Úgy mint a mesébe’?”

Lehet zöld. Nem tilos.

 

4. A tüdőnk világűr,

szív és fúj ki meg be.

Lélegzik mint az úr.

Anyagok mind benne!

 

5. Szívünk a csillagok.

Dobog és dobogtat.

Nem baj, ha nem ragyog,

mindünket kozmosztat.

 

6. Az agyunk az a Föld,

S Hold és Mars és Merkúr.

Akár kék, akár zöld.

(Lehet barna vagy épp sárga.)

(Ne bújj be alája!)

Vagyunk mi a Nagy Univerz-úr.

 

7. A végtag a bolygó,

fogunk és helyezünk

-de mindent, ez oly jó.

Van erőnk, van eszünk.

 

8. A légkör a bőrünk.

A Kozmosz-ördögöt

elűzi mitőlünk.

Mindig itt sündörög.

(Ahol lég-nincs, oda

kéz- s lábunk rakodja.

Vagyunk rá képesek.

Ezt sose kételjed.)

 

9. És gyomrunk-az nem kell.

Vagyunk mi hidrogén,

tápláló űrétel,

s kén, foszfor, oxigén

stb. is.

 

10. Csontunk az-mi vajon?

Elektron! És proton.

Ős-ős-ős-robbanom.

“Jólesik mozognom.”

 

11. Máj, belek, vese, lép…

Szem-, fül-, és szájumk,

ez mind a mindenség!

Mely része? Minden-egyes-darabja!

 

12. Vagyunk hát valóban

a világegyetem.

A teljes valónkban.

Ő?

Ő is az. Ismertem.

 

13. A fényünk szétárad…

Űrtüdőnk lélegez…

Dobban a csillagszív…

Szárnyal a gondolat.

Bolygókar elhelyez.

Izzad a légkörbőr.

Mert vagyunk mindebből,

ő pedig belőlünk.

Meg sose ijedjünk.

 

14. A fényünk szétárad

és az űrt ragyogja.

Bocsásd ki sugárad,

pontosan ez dolga.

 

15. Űrtüdőnk lélegez

vákumot, ha nincs más

és minden egyebet.

Ugye ez, ily csodás?

 

16. Dobban a csillagszív.

És a félény messzi száll.

És vele rólunk hír,

meg sehol, sosem áll.

 

17. Szárnyal a gondolat,

belakja-cselekszi

a bolygót, a holdat.

Ezt nagyon jól teszi.

 

18. Bolygókar elhelyez

de mindent helyére.

Látható, jól megy ez

és semmi ne félje.

 

19. Légkörbőr kiizzad,

csöpög a kozmoszkosz,

nem kell, hogy tisztítsad,

csöpp’ elfply minden rossz.

 

20. Gondolunk, cselekszünk

a jót és a rosszat,

mindenség mivelünk.

Istene mit szólhat?

 

21. Istene bólogja,.

“Így van és így legyen.

Kozmosznak ez dolga,

minden lény én legyem.”

 

Megjegyzések:

7. versszak: kozmosztat=kozmosz+a műveltető képző, -at/et/tat/tet

8. versszak: kételjed=kételkedd, kételkedj benne

21. versszak: bólogja=bólint rá, bólogat rá

21. versszak: én legyem=a legyek ige egyfajta határozott, tárgyas ragozású alakja (én legyem azt)

Tags:

Cselényi Péter az Irodalmi Rádió szerzője. A(z írói) nevem Cselényi Péter. 1981-ben születtem Pécsett. A gyerekkori próbálkozásoktól eltekintve…