Áthajol az élet elmúlásba

Illúziók füstjének gomolya,

Még meleg a nap, pislákolása

Viszont jövő nélküli, tohonya

 

Vén fa duzzadó zöldje lesz sárga

S elengedi lombját, mert nem bírja,

Fogyatkozás költözik a tájra,

Mely lesz mostan a természet sírja

 

Ám még teli tüdővel lélegzik

Kacagva éli fel tartalékát

Siralmas, neurotikus lelkek itt

már te sem vagy, elvágtál egy vénát

 

Mosolyog rám a szelíd nap sugara,

Mint anya alvó gyermekére,

Ezáltal a mindenséggel tudatja

Készülhet rábízott szerepére

 

Avar, te boldog idők árulója

Mondd, ez volt-e az utolsó nyár?

Vagy a természet cirkulációja

Számos örömével még vár?

 

Tóth Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Üdvözlök mindenkit, Tóth Mihály vagyok. Több, mint egy éve folytatok írói tevékenységet.…