Vers édesanyánk emlékére

Szívemhez szorítva vittelek,

Botladozó léptekkel vittelek,

Szememben könnyekkel vittelek,

Szívemhez szorítva vittelek.

 

Ringatva, ölelve vittelek,

Ahogy régen-régen Te is vittél.

Magamhoz szorítva vittelek,

Ringatva, ölelve vittelek.

 

A karjaimban tartva vittelek,

S Te, urnában pár maroknyi por,

Érezted-e az ölelésemet?

A karjaimban tartva vittelek,

 

Szívemhez szorítva, úgy vittelek.

Hogy még Téged-e, azt nem tudom.

Mint fiatal anyámként engem vittél

Szívemhez szorítva úgy vittelek.

 

Virágzó fák alatt vittelek,

Könnyezve, sírva vittelek,

Fiatal anyámnak láttalak,

Virágzó fák alatt vittelek.

 

Tavasz volt, és én csak vittelek.

A Nap sugara Téged búcsúztatott,

A madarak mind Neked énekeltek.

Tavasz volt, és én csak vittelek.

 

Könnyeimet nyelve egyre vittelek.

Utolsó előtti utadat tettem meg Veled.

Madárcsicsergésben, féltve-félve,

Könnyeimet nyelve egyre vittelek.

 

(2005 tavaszán született vers)

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem,…