Duna-parti horgász, Tisza-parti horgász,

utóbbi években Mályi-tavi horgász,

ha kitavaszodott, máris elindultál,

a Mályi-tóra tél-beköszöntig

fáradhatatlanul mindig visszajártál.

 

Míg nem ismertelek, soha nem horgásztam.

Még a Mályi-tó partján se’ jártam.

A halak közül csak a pisztrángot ismertem,

Itt is ficánkolnak a Garadna-patakban.

Teveled azonban én is „horgászkodtam”.

 

S míg te törpe harcsát, én naphalat fogtam,

snecinek jó lesz majd, mondtad te boldogan.

Erről jut eszembe, hogy én voltaképpen

horgász-társad voltam,  mikor hátizsákkal,

egy-két pecabottal melletted vonultam.

 

Rakosgatom most a horgászbotjaidat,

emlékezve egyre közös életünkre…

Lehetőségeid, lám, egyre szűkültek,

És a betegségek kiszívták erődet,

a Mályi-tóhoz se tudtál többé menni.

 

Az óriás halat valahogy kifogni,

ez lett volna vágyad; egyszer sikerült is

egy termetes balint neked kihorgászni!

Egy ilyen nagy hallal lehet dicsekedni!

S jó ösztönzést adott, újra megpróbálni.

 

Sok éven át én a horgász-társad voltam,

vittem a botokat, horgaid bogoztam,

Akartam teveled sok-sok halat fogni!

(Bár elkészíteni én nem tudtam volna,

s valakinek ezt is odaadtuk volna.)

 

Mentél mindig, s mindig reménykedve,

szerettél a tónál, a friss levegőn lenni.

Ahogy állsz a parton, a Mályi-tó partján,

úgy fogok én terád mindig emlékezni,

és nem foglak téged sohasem feledni.

 

Duna-parti horgász, Tisza-parti horgász,

utóbbi években, halálod évéig

Mályi-tavi horgász! Ahogy tavaszodott,

máris elindultál, itthon nem maradtál!

nagy halászzsákmánnyal megjönni akartál.

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem,…