Először azt mondtad, jó lesz a szürke,
itt-ott fehérrel ecsetelve.
Aztán zöldet akartál, és kék eget,
azután rózsaszín felleget.
Utána még szebb kellett: izzó sárga,
napocska szivárványba zárva,
majd lilára vágytál, és még lilábbra,
sőt, hogy legyen új szín kitalálva!

Utóbb vöröset követeltél, bíbort.
Lángoló szívemből vér folyt...
Mártottam, húztam, űztem az ecsetet,
ám... egyszerre minden odalett!
Elillant hirtelen, mint az álom:
a "mindent érted", az ecset, a vászon.

Felébredtem... Most elmegyek.
Magammal viszem a színeket.