Éjjel álmomban egy különös formájú, szív alakú kertben
Jártam, melyben gazdagon burjánzott mindenféle fajta
Kisebb-nagyobb, szúrós levelű, ágas-bogas gyomnövény.
Sűrű szövedékeik között csak botladozva lehetett
Közlekedni, a kivezető ösvényt sehol sem találtam.

A dudvás televényben üde színfoltként néhol apró, színes
Virágok illatoztak a rájuk tekeredő és fojtogató indák között.
Szinte fájt az elhanyagolt, gondozatlan kert látványa.
Keresni kezdtem: Ki itt a kertész, de hol van a kertész?
Talán rám vár a kert, hogy én legyek hűséges gazdája?

Gyengécske emberi erőmmel nekiveselkedtem a lehetetlennek,
Elkezdtem kigyomlálni a szeretetlenség, önzés, irigység,
Gyűlölség, félelem, csüggedés, hazugság és a képmutatás
Vadhajtásait. Minél többet ráncigáltam ki, annál több nőtt a
Helyükre. Kétségbeesetten felkiáltottam: Segíts, Istenem!

Ő így szólt hozzám: Gyermekem, a gyomok helyébe ültess virágot!
Szórd el szívedben a szeretet, az öröm, a békesség, a béketűrés,
A szívesség, a jóság, a hűség, a szelídség és a mértékletesség
Magjait, melyek gondos ápolás mellett kikelve együtt alkotják
A hála és a megelégedettség szívedet betöltő mennyei virágát.
A munka nehezét csak hagyjad rám, én megtisztítom előtted
Az utat, te csak ültess virágokat, te csak ültess virágokat!

Harmati Gyöngyi az Irodalmi Rádió szerzője. Meglepő fordulatokban és szomorú történésekben bővelkedő gyermekkorom hozománya az itt szereplő nevem.…