Vándorének

Hogy zúg az erdő, az ős-merengő,
hallgatom én, az örök tekergő.
*
Nézd a törzseket, szokták az eget
és a földet is. Rend csak így lehet.
*
Szegény szél árva, foszlik ruhája,
csupasz ágak közt bolyong sírása.
*
Örök-vén hársak, kérgükre szárad
a sok elmúlt és jövendő század.
*
Hogy zúg az erdő, az ős-merengő,
ballagok én, az örök tekergő.
*
A fejfát körbe borostyán nőtte:
Elhagyott sírok utolsó őre.
*
Tavasz eteti, őszi fagy öli,
rügyét a fa a halálnak veti.
*
Lengeti a szél, arcán ül a dér;
sovány a nyak és erős a kötél.
*
Hogy zúg az erdő, az ős-merengő,
én hallgatom, míg egy lesz a kettő.

Nagy Imre az Irodalmi Rádió szerzője Iskolák Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa (1998-2002) Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudós szak 1 év,…