Nagy utazás
Nem kellett sokat pakoljon,
ruhája is tán három volt,
kenyere javát már megette,
bőröndjébe becsomagolt.
Kofferját vonatra feltette,
kérleltem vigyen magával,
tudta,csak oda vett jegyet,
nem vesződhet egy baráttal.
Siettem nehogy lekéssem
jövőbe tartó vonatunk,
peronon állva eszméltem,
nem egy irányba haladunk.
Elment, s vele eltávozott,
szívemnek is egy darabja,
nekem a jövő itt maradt,
vele a múlt szállt vonatra.
Ezentúl mikor vonat jön,
nézlek az utasok között,
tudom,hogy eljön a mi napunk,
ott fenn a szivárvány fölött.
- Torda Hajnal 2020.05.01.
Nagyon tetszett.
Örülök. Olvasd el a Visszaszámlálás c. verset is,ha ajánlhatok tőlem.Egyik legjobb versemnek tartom idén.
Köszönöm.
Elég nagy fájdalomból született,akárcsak a Visszaszámlálás c.