Kész, még a türelem is eltörik,

nincs olyan erő, mely törekedni bír.

Az állapotra nincs kellő gyógyír,

a kitartás helyét mással megtöltik.

 

A szeretetet már nem üldözik,

elfogy, mit a küszködő lélek kibír.

Sötétbe vonul az alkonyi pír,

az elégedetlenség földre ömlik.

 

Kár a könyörgésért, nincs bocsánat,

kiürült és élhetetlen a légtér,

tovább kell hagyni, szállni a szárnyat.

 

Az igazi érzés nem szénásszekér,

mire bármennyi terhet ráhányhat,

nem marad csak levegőtlen élettér.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…