Ha visszajöhetnél, visszahozhatnálak!

Legalább álmomban újra láthatnálak!

Tudom, hogy álmodok, mozgalmasat, sokat,

reggelre agyamban emléke nem marad.

 

Lehet, látogattál, talán beszélgettünk,

mért hogy álmainkról alig van emlékünk?

Kerek volt, elgurult, mondták ’bölcs öregek’,

mi meg jót nevettünk, sok gondtalan gyerek!

 

Azóta a helyzet jócskán megváltozott:

lettünk mi ’öreg bölcs’, tán nem is akartuk.

A számunk egyre fogy, de jönnek új hadak,

s megtörténhet az is: emlékünk se’ marad.

 

Most még én siratlak, rád emlékszem sírva,

holnap engem kísér másoknak bánata,

aki majd ugyanúgy, ahogy most én teszem

ezt fogja mondani értem és helyettem:

 

Ha visszajöhetnél, visszahozhatnálak!

Legalább álmomban újra láthatnálak!

Tudom, hogy álmodok, mozgalmasat, sokat,

reggelre agyamban emléke sem marad.

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem,…