Petike, Böbike.

Bús mogorván ül Petike,
ha ha ha !
Péter és bú ! A mennykőbe,
Mi baja ?
Anyja kémli hű szemekkel-
Jó öreg !
Azt gondolja, fiacskája
Tán beteg.
Átidézzem tán Böbikét?
Láthatnád?
Szól mogorván Péter úrfi:
Hol van hát?
Ámul, bámul a látványtól
Mikor kinyitja szemét
Egy nyíladozó rózsaszál
Mely hirtelen elébe száll
Petike és Böbike mire felcseperedett
Lássatok csodát
Péter és Erzsébet lett a kézfogóra
Bennük szemünk szép párt talált
A díszes ünnepi közönséget
Tátott szájra ösztökéli
Szép pár lesz biztos belőlük
Ha Isten áldása kíséri
Szülők szíve nagyot dobban
Varázslatos látványuktól
Mert beérett szívük vágya
A két szülőpár ezt nyugtázza
Pétert mézédes hegedűhang ébreszti
Altatódalával Erzsébetet betakarja
Ha majd gyermekek érkeznek
Rá vidám refrént énekelnek
Szeretteik ezt látnák jövendőjükben
Ehhez kérnek Istentől áldást
Ha mosolyukba rejtik jókívánságaikat
A vírussal hadakozva ez ad megnyugvást

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…