Szétbogozni nem tudom.

Összefolyik az idő.

Régen is így lehetett, csakhogy

időm se volt, hogy ráfigyeljek.

Most viszont figyelek,

és egyre kellemetlenebb

beismerni: az idő összefolyik.

 

Az emlékek is mind veszendőbe

mennek… Hogy mi történt pár napja,

vagy valami tegnap

történt-e, tegnapelőtt-e,

vagy két, avagy három hete éppen…

 

Hogy ebben, vagy már abban az évben,

vagy még később, az őket követőben,

vagy éppen hogy tavaly

lehetett, nem tudom. Üres

naptárlapjaimat hiába faggatom.

 

Folynak ki a napok az ujjaim közül,

meggátolhatatlanul, menthetetlenül.

Tudom, míg dolgoztam,

sokat dolgoztam,

és a hétvégek is így múltak el, nyomtalan.

 

Fájdalmas, hogy ez így volt, van és így lesz

ezután is. Vajon mi okozza

most ezt a bánatot,

amit benn érzek?

Az öregedés netán, és a félelem,

 

hogy majd magam is ilyen nyomtalan

tűnök el, mint tegnapi napom

történései?

Összecsapnak majd

a hullámok: összefolyik az idő

szétbogozhatatlanul. És el-

folyik az idő, megállíthatatlanul.

 

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem,…