Hogy is van ez, gyerekek?

Hogy az anyukátok

így  megöregedett?

Hogy múltak el ily észrevétlen

az évek,

hogy gyengült így meg a test és vált

egyre szomorúbbá ez a lélek?

 

Hogy is van ez, gyerekek?

Ti sem vettétek

talán észre a változást?

Nagyon gyors volt, szélnél sebesebb

az ütem,

néha azért lassíthatott volna!

Vagy az idő akár meg is állhatott volna!

 

Hogy is van ez, gyerekek,

valóban kellett,

lehetett volna mondani:

“Állj meg, állj meg pillanat, kérlek!

Oly szép vagy,

ó maradj, ne menj!”

Ahogy a Faustban ezt olvasod.

 

De aligha állt volna meg

akár egyetlen pillanatod!

Ezt magad is jól tudod.

Ám a gondolattal játszani

tán lehet.

Ülsz hát, mint a fényképen,

örökre a parton.

 

Távolabb ott hullámzik

a Balaton,

vagy erkélyeden ülsz,

(egy másik képen)

s a Bükköt nézed éppen…

Örökké 20, 30 vagy 40 évesen,

nem elgyengülve,

 

de testben és lélekben is épen.

Igen, épen, mint azon évben.

És hullámzik a Balaton,

és susognak

a Bükk vén bükkjei.

Már csak az emlékekben

térnek vissza fiatalságom képei.

 

A pillanat, az mégsem állt meg.

(Akkor nem tűnhettél volna fel

magad sem az életemben,

elhunyt kedvesem!)

Hát így van ez, látjátok, gyerekek!

Ezért nincs is fontosabb,

mint a szeretet! És én

nagyon  szeretlek benneteket!

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem,…