Állok kicsinyke szobám ablakában és nézem amint a vidám,
Napsütéses nyár homloka felett árnyak gyülekeznek.
Látom ahogyan a  mennyei festő óriás palettáján már
Kikeverte az ősz pompás színeit: rozsdabarna, sárgászöld,
Rőtvörös és bíborszín foltok tarkítják a természet
Isten által szőtt, a Földre szabott, színes köntösét.

A fák is elhullajtják levélruhájukat, leveleik szép
Rendben, némán szállingóznak le a sápatag földre.
A hosszú lábú gólya is melegebb vidékre költözik.
Megannyi hétköznapi csoda tárul a szemem elé.
Vajon miért nem vettem eddig észre, vajon miért nem
Tudtam értékelni ezt a páratlanul gazdag adományt?

Mindig valami nagy dologra vágytam valami világ
Megváltó hatalmasra és közben nem láttam meg ezt
A sok Isten által nekem készített “aprócska” csodát.
Ó, milyen vak is voltam! A természet tudja Kinek
Köszönheti, csupán az ember lenne ilyen feledékeny?

Kérlek, Uram fogadd el őszi hálaénekem!
Kérlek, Uram fogadd el őszi hálaénekünk!

További verseim, (útle)írásaim gyűjteménye az alábbi linken olvasható:
https://gyongyivilaga.blogspot.com/