– Igen, így van. Belekezdtünk a történetbe, és…
– Már elnézést, hogy beleszólok, tisztelt kolléga, de ez a vége. Itt most összegezni kell és levonni a tanulságot.
– Upsz, bocsánat. Akkor a tanulság az, hogy… nemstudom, itt mit kell mondani?
– Gondoljon a naplementére, és nyugodtan engedje el a fantáziáját. Biztos eszébe jut majd egy jó záró képsor.
– Naigen, a naplemente, ami olyan, mint a… mint az aranybarnára sült, ropogós kenyérszeletek közül kifolyó olvasztott chedarsajt.
– Hát ez nagyon költői volt, esetleg sült marhahúst nem akar rakni a ropogós kenyérszeletek közé?
– Ó, de igen, az a sült marha s a szték…
– Maga most hol jár?
– A naplementében fürdőző tengerpart homokján, ahol a sült marha s a szték csábító illatára gyülekeznek a…
– Lányok?
– Nem, ott még nem tartunk.
– A végén vagyunk, le kéne zárni, nem álmodozni.
– Dehát ez egy naplemente, s ott álmodozni szoktunk.
– Miről?
– Najó, a tanulság az, hogy a hős legyőzte a rosszfiúkat, elnyerte a királylány szívét és ellovagolt a naplementében.
– Ez nem tanulság, ez klisé.
– Mondja, maga sosem adja fel?
– Azzal, majd akkor foglalkozunk, ha kész a könyve. Egyelőre még nem tudta lezárni.
– Jó, akkor a tanúlság az, hogy… ki volt az a barom, aki azt mondta, hogy írjak egy könyvet? Szeretném keblemre ölelni és kicsit megszorongatni, hogy érezze a törődést.
– Az maga volt. És ha befejezte ezt a pazar feszültségívet, akkor sétáljunk el abban a naplementében, a tengerparton, ahol a sült marhasztékek illatára gyülekeznek…
– A részeg tisztek, akik kimásztak a tengeralatjáróból. Ez zseniális befejezés lesz.

A szöveg e cikk elolvasásával nyer értelmet

Mucsi Sándor (Renema Fields) az Irodalmi Rádió szerzője. 1978-ban született Békéscsabán. Jelenleg is itt él és dolgozik, mérnök…