Fáj az élet, csorbult a tartalom,
szinte nem akadt valós alkalom.
Ahogy jött, úgy el is száll hirtelen,
pillanatot sem érzékelhettem.
Az egyéniségét elvesztette,
lezárta a világot merevre.
Nincs igaz öröm, nem tágul a tér,
álnokság színtere maradt a lét.
Merre menjek? Hol kutassam útját?
Eltűnt, elásták éltető múltját?
“…az emberséghez méltó értelem,
semmivé válni sosem kénytelen.
Küzdök érte, ha muszáj erővel,
felkapatom magam a felhőkkel.
Harcolok közönyös veszélyekkel.
“Mondjátok hát, hogy nem reménytelen.”
Idézet: Radnóti Miklós Majális című verséből